Na, akkor röffentsük be.

Helló röff!

Elkezdődött az embertelen törvény végrehajtása. Október 15-étől az embertelen fidesz-kdnp betiltotta a hajléktalanságot, az elesett embertársainkba újból és újból belerúg a magyar politikus. A kamu rendszerváltás után megszüntették a munkahelyeket, milliónyi honfitársunk lett munkanélküli. A politikus meg eközben gazdagodott. Miután megszűntek a munkahelyek, megemelték a bérleti díjakat és közmű költségeket. Ettől sokan lettek hajléktalanok. A politikus meg eközben gazdagodott. Eladták a vízműveket idegen országbelieknek. Bezárták a nagynevű gyárainkat, jó minőségű magyar élelmiszerek szűntek meg, vagy kerültek idegen gyártókhoz. A drágaságot a világpiaci árakkal indokolták. Persze, világpiaci bérek helyett munkalehetőség sem volt. Mégtöbb csóri, mégtöbb hajléktalan lett. A politikus meg eközben gazdagodott.

Az embertelen fidesz-kdnp már előre mosva magát kijelentette: Senkit nem hagyunk az út szélén!

Csak azt nem mondta, hogy lerugdalják róla.

Megszüntették a segélyeket, nem adtak engedélyt ételosztásokra, most a legújabb pedig a hajléktalanok üldözése, az élettérből kitiltása, az elesett embertársaink bűnözővé tétele a rabosítással.

Az új embrtelen törvény első napján megtörtént a politikai hatalom ökölcsapása a szerencsétlen sorsúakra. Padon ült, bilincset kapott érte.

Köztéri pad, ami azért került a köztérre, hogy azon üljenek. És a nevében benne van: KÖZtér. Mindenkié. Nem a rohadék politikus magántulajdona, hanem közös.

Priusz lesz a vége, ha valaki le mer ülni a köztéri padra.

Az első ilyen embertelen eset Gödöllőn történt.

Pedig a gödöllői polgármester Dr. Gémesi György a település weblapján ezt írja a köszöntőjében:

"50 éve várossá nyilvánított településünk lélekszáma évről évre emelkedik...

Kulturális gyökerei, társadalmi, civil hagyományai, értékei sokfélék és színesek.

Polgármesterként büszke vagyok arra, hogy városunk vonzó a befektetőknek és az új otthont keresőknek is.

Úgy vélem, hogy ennél is fontosabb, hogy az itt lakók szeretik Gödöllőt, szeretnek itt élni, gyermeket nevelni, dolgozni vagy iskolába járni. Gödöllő ezt a bizalmat jó infrastruktúrával, élhető terekkel, gyarapodó, szépülő zöldterületekkel, az intézményhálózat fejlesztésével hálálja meg.

Vendégeinknek pedig szeretnénk bemutatni ezt a szép várost, megosztani velük mindannak örömét, amit számunkra lakóhelyünk természeti és építészeti értékei nap, mint nap nyújtanak. Reméljük, felkeltjük érdeklődésüket, rokonszenvüket, és a virtuális sétát követően személyesen is ellátogatnak hozzánk Gödöllőre."

Elolvastam a polgármester köszöntőjét, elolvastam az embertelen hírt, amint az embertelen törvényt betartva Gödöllőn elvezették a padon ülő Embert. A törvény az törvény, csakhogy a köztér a közé, és a köztéri pad is közé.

"Gödöllő ezt a bizalmat jó infrastruktúrával, élhető terekkel hálálja meg." Markos-Nádas után szabadon: És meghálálta az önkormányzat? Meghálálta. Mit mondott az önkormányzat? Elvezetni!

"Reméljük, felkeltjük érdeklődésüket, rokonszenvüket, és a virtuális sétát követően személyesen is ellátogatnak hozzánk Gödöllőre."

Nem látogatok el Gödöllőre, mert ha leülök egy padra, lehet, hogy elvisznek az élhető gödöllői terekről.

És ez nem volt elég Dr. Gémesi György polgármesternek, egy videófelvételen arra kérte a gödöllői polgárokat, hogy legyenek embertelenek:

"Azt kérem mindenkitől, ne vigyenek ennivalót, ne adjanak pénzt, a kocsmában köt ki, bort vesznek belőle."

Gémesi embertelensége abban mutatkozik meg, hogy a pénzen kívül, amit tényleg elkölthetnek akár a kocsmában is, még etetni sem engedné az Embertársainkat.

És egyáltalán, kinek mi köze van ahhoz, hogy a kapott pénzt mire költi aki kapja?

És biztos, hogy minden szerencsétlen minden fillért a kocsmába költ el?

És Gémesi szerint enni se adjunk az éhezőnek, mert azt is a kocsmában költi el.

Kíváncsi lennék arra a kocsmárosra, amelyik egy tányér levest piára cserél.

Ja, Gémesi nem az embertelen fidesz-kdnp tagja, hanem csak egy magyar politikus, akit áthatott a magyar politika embertelensége.

Mi lesz a következő lépése, telerakja Gödöllőt Hajléktalanok etetése tilos táblával?

Esetleg helyi rendeletet alkot a segítők büntetésére?

Hová süllyedt a magyar politika? És még meddig tud süllyedni?

Több weblapon voltam regisztrálva kommentelőként, és ahogy változtak a kormányok, a törvények, főleg a demokrácia és a sajtó ellenes törvények, egyre több lap zárta be a kommentelési lehetőséget.

Alig maradt olyan lap, ahol a cikkekhez hozzá lehet szólni, mert ebben a nagy demokráciában és sajtószabadságban félnek a médiumok, vagy kormányközeliek, és nem tűrik az ellenvéleményt.

Mindkettő antidemokratikus megnyilvánulás. Avval egyet értek, hogy a vulgáris, gyalázkodó, törvénytelen írásokat kimoderálják, de azt, ha valaki csak élesen, de a határokat betartva nyilvánít véleményt és annak ellenére moderálják vagy tiltják ki, az nem fair.

A sajtó régebbi dolgozói tudták, és sokszor hangoztattak egy demokratikus és a szólásszabadságot kifejező mondást:

„A hír szent, a vélemény szabad!”

Amelyik médium és annak dolgozói ezt nem tartják szem előtt, az nem korrekt.

Az, hogy engem az évek során egyre több lap tiltott ki, és most hosszú évek után az origo, az nemcsak személyes problémám, siralmam, keservem.

Maga a demokrácia, a szólásszabadság veszte, lábbal tiprása. Nemcsak a sajtó oldaláról, hanem főleg a politikai helyzetet tekintve.

Rossz irányba haladunk. Egyre kevesebben élnek szavazati jogukkal. Talán 25 évvel az állítólagos rendszerváltás után egyre többen jönnek rá, hogy nem ilyen lovat akartunk.

Egyre többen kiabáljuk, diktatúra van.

A kormány egyre inkább bizonygatja, hogy pedig demokrácia van.

Namármost, ha nincs diktatúra, akkor miért érezzünk és tapasztaljuk egyre többen, hogy márpediglen az van, és a kormánynak miért kell napról napra bizonygatni, a népbe oltania, hogy demokrácia van?

Mert ha demokrácia lenne, akkor nem kiabálnánk, és a kormánynak sem kellene 100 milliókat költve bizonygatnia, hogy az van.

A legújabb, a tegnapi példák számomra csak újabb bizonyítékok arra, hogy hamarosan totális diktatúra lesz.

Tegnap kitiltottak az origo-ról.

Tegnap szigorították az információs törvényt, amivel közérdekű adatokhoz lehet hozzáférni.

Titkosítanak, korlátoznak, kitiltanak, letiltanak, stb. gyönyörű demokrácia.

A Norvég alap elleni antidemokratikus lerohanásról immár hivatalosan is kiderült, valóban antidemokratikus volt.

A kormány sorra tilt le weblapokat.

Le vannak tiltva a fogadási irodák honlapjai, meg bármi, ahol egy kis szerencsével pénzhez juthatna a játékos kedvű honfitársam.

Tegnap letiltottak egy FACEBOOK oldalt, ahol egy fővárosi iskola nem demokratikusnak tűnő intézkedése ellen emeltek szót a szülők.

A demokratikus kormányunk olyanokat tett, amit eddig csak Kína és Észak-Korea.

Európai állam nem. Uniós meg főleg nem.

Ezek alapján kétféle médium van: a kormánypárti, és amelyik fél.

Az előbbin azért vagyok letiltva, mert nem tetszik amit írok, a másiknak tetszik, de fél a retorziótól.

Ez így demokratikus. 2015-ben Magyarországon.

Év: 1984

Helyszín: Tata, Fenyves grill

Tizenévesen nem nagy ügy csajozni, főleg didzsiben, és piától felszabadultan. A csajok is könnyebben adják magukat. De, hát a fiatalság erről szól. Most nem is egy efféle banális történetet akarok előadni. Pont ellenkezőleg, meghökkentőt. A buli szokásos, a társaság kevés kivételtől eltekintve, szintén. Új arc volt a helyiségben, ami egy törzsközönség számára azonnal feltűnik, az meg pláne, ha mondjuk olyan 50 év körüli nő, és egyedül. Konkrétan senki nem szól be neki, nem szekálták, de látható volt, hogy sok helyen róla témáztak. Ezt ő is tudta, de nem törődött vele, neki is jár a szabadság, a buli. De mintha nem bulizni jött volna. Nem ivott, és szomórúnak látszódott. Csúnya is volt, szigorú arccal. Persze, jöttek a dumák, hogy gyerekvédelmis, kemény tanerő, smasszer, stb. Kíváncsi volt mindenki, de ki merne kérdezni? Persze, baromulás tovább, ki mit csinálna vele és hogyan. Aztán ötlet, valaki vigye el táncolni. Ki olyan tökös, ki meri felvállalni a csúnya öreglányt? Elég balhés társulat voltunk, mégse volt jelentkező, cikinek tartottuk. Sok őrültség volt már mögöttünk, veszélyes őrültségek is, de ehhez senkinek nem volt kurázsija. Aztán felejtős lett, és úgyis voltak velünk friss húsok. Nem kapcsolataink voltak, csak velünk lődörgő csajok. Egyikünk sem akarta lekötni magát egy nyavajgó nőnéphez, sőt, megvoltunk róla győződve, hogy soha nem nősülünk meg. Nyári éjszaka volt, tiszta, csillagos égbolttal, tóparttal, kerthelyiséggel. Ki-be járkált mindenki. Az öreglány is. Néha leült, és nézelődött. Hol személyeket, hol csak úgy üresen a semmibe. Hang- és fényzavar bent, szép kivilágított part kint. Járkáltunk. Ő is. Többször összenéztünk. Nem akart kontaktust, csak Ember módjára belenézett a másik szemébe. Én is. Filózgattam, mi dolga itt, majd egyszer amikor összefutottunk, játszottam az urat. Megálltam előtte, fejet biccentettem, és megkérdeztem, Szabad? Enyhe mosollyal, halkan, de határozottan jött a válasz, Igen! Egy olyan semmilyen szám szólt, nem a kedvencem, és nem lassú, de nem is az a letépem az ingem. Talán pont ezért akkor kértem fel, mert ez olyan semleges volt, és ment hozzá. Megfogtam a kezét, pörgött, lépkedtünk. Persze a diszkós (most DJ) vette a lapot, és a következőre benyomta a 48 fok árnyékban című simuljhozzámot. Nénivel összenéztünk, mosolyogtunk, s megkárdeztem: Mehet? Biccentett. Átkaroltam, ahogy kell, mert én vagány vagyok, és már úgyis benne voltam a levesben. Naná, hogy görcsöltek a röhögéstől. Csakhogy mutassam, nem döntöttem rosszul, úgy Istenesen fogtam az öreglányt, mintha a nőm lenne. Hagyta, én meg ledöbbentem. Nem azért, mert hagyta, hanem azért, mert ilyen melleket még nem éreztem. Túl voltam pár csajon, sőt, anyakomplexus nélkül 16 évesen egy 28-as nőn is. Azon többször is. :-)) Neki se voltak kis mellei, tehát nem is a cickó nagysága lepett meg, hanem az ötvenes nő kemény, szúrósan kemény mellein. Akkor jöttem rá, hogy eddig (szintén úriember módjára) mindig a szemébe néztem. Mert ha hím barom módjára lejebb néztem volna, akkor sejthettem volna valami anomáliát. Ugyanis fehér blúzban volt az UV-ben, melltartó nélkül. Nem figyeltünk rá, csak az aljasság volt. Kedves hölgyeim, tessék örülni, ha nem a szemkontaktussal kezdjük! Addig még kívánatosnak teccenek lenni! Szóval lefagytam, amit ő már a tapasztalatával vett. Tudta, hogy csúnya az arca, tudta, hogy öregnek tartjuk, de vette, hogy a mellei lezúzta a tinit. Karcolt a melle, én meg szorongattam a derekát, mint egy csontkovács. Lejárt a zene, elengedtem, mert el kellett, hallottam a nevetéseket, de nem érdekelt. Rájuk sem néztem, csak mentem a nő után. Szóltam, hogy várjon, és megkérdztemm, hogy meghívhatom-e egy Martinira. Gondoltam, azt csak elfogadja. Mondta, hogy nem fogyaszt alkoholt, de egy üditőt meginna. Valami alkeszmentes koktélt ajánlott a pultos, mert az olyan szép is, meg hideg is. Leültünk beszélgetni, pedig a tánc közben semmit nem szóltunk egymáshoz. Társasági családban nőttem fel, tudtam beszélgetni a korosztályával. Sokáig elvoltunk, sokat elmondott. Először mozdult ki otthonról egyedül. A férje már régen elhagyta, de eddig nem akart társaságba menni, nem akart senkivel kapcsolatba kerülni. Most is sétálni jött a tópartra, de mivel nyitva volt a dupla ajtó, benézett. És lőn, tanárnő volt. Magyar tanár, középiskolában. Kemény, de igazságos, és senkit nem akart buktatni, valahogy megtanította átmenni. Sokat beszégettünk az életéről, az iskoláról, mert korombelieket oktatott. Jól éreztem magam vele, jobban, az uncsi szokásos bulival. Kifejezetten örültem neki, és egy kicsit sétálgattunk is együtt a parton, majd hazakísértem. Egy baráti puszival búcsúztunk egymástól. Többet nem láttuk ott. amikor visszamentem, döbbenetes csenddel vártak az asztalnál, s majdnem suttogva kérdezték, mi van? Elmondtam. Mintha irigyelték volna azt a lassút, de senki nem merte beismerni. Nem volt több gúnyolódás, és valahogy aznap este nem csajoztam. Bekomolyodtam, és mintha a csajok vigasztlani akarnának, felváltva jöttek ki hozzám a teraszra. A következő hét bulija a szokásos volt, de azért vártam, hogy belépjen. Nem láttam azóta.