Év: 1984

Helyszín: Tata, Fenyves grill

Tizenévesen nem nagy ügy csajozni, főleg didzsiben, és piától felszabadultan. A csajok is könnyebben adják magukat. De, hát a fiatalság erről szól. Most nem is egy efféle banális történetet akarok előadni. Pont ellenkezőleg, meghökkentőt. A buli szokásos, a társaság kevés kivételtől eltekintve, szintén. Új arc volt a helyiségben, ami egy törzsközönség számára azonnal feltűnik, az meg pláne, ha mondjuk olyan 50 év körüli nő, és egyedül. Konkrétan senki nem szól be neki, nem szekálták, de látható volt, hogy sok helyen róla témáztak. Ezt ő is tudta, de nem törődött vele, neki is jár a szabadság, a buli. De mintha nem bulizni jött volna. Nem ivott, és szomórúnak látszódott. Csúnya is volt, szigorú arccal. Persze, jöttek a dumák, hogy gyerekvédelmis, kemény tanerő, smasszer, stb. Kíváncsi volt mindenki, de ki merne kérdezni? Persze, baromulás tovább, ki mit csinálna vele és hogyan. Aztán ötlet, valaki vigye el táncolni. Ki olyan tökös, ki meri felvállalni a csúnya öreglányt? Elég balhés társulat voltunk, mégse volt jelentkező, cikinek tartottuk. Sok őrültség volt már mögöttünk, veszélyes őrültségek is, de ehhez senkinek nem volt kurázsija. Aztán felejtős lett, és úgyis voltak velünk friss húsok. Nem kapcsolataink voltak, csak velünk lődörgő csajok. Egyikünk sem akarta lekötni magát egy nyavajgó nőnéphez, sőt, megvoltunk róla győződve, hogy soha nem nősülünk meg. Nyári éjszaka volt, tiszta, csillagos égbolttal, tóparttal, kerthelyiséggel. Ki-be járkált mindenki. Az öreglány is. Néha leült, és nézelődött. Hol személyeket, hol csak úgy üresen a semmibe. Hang- és fényzavar bent, szép kivilágított part kint. Járkáltunk. Ő is. Többször összenéztünk. Nem akart kontaktust, csak Ember módjára belenézett a másik szemébe. Én is. Filózgattam, mi dolga itt, majd egyszer amikor összefutottunk, játszottam az urat. Megálltam előtte, fejet biccentettem, és megkérdeztem, Szabad? Enyhe mosollyal, halkan, de határozottan jött a válasz, Igen! Egy olyan semmilyen szám szólt, nem a kedvencem, és nem lassú, de nem is az a letépem az ingem. Talán pont ezért akkor kértem fel, mert ez olyan semleges volt, és ment hozzá. Megfogtam a kezét, pörgött, lépkedtünk. Persze a diszkós (most DJ) vette a lapot, és a következőre benyomta a 48 fok árnyékban című simuljhozzámot. Nénivel összenéztünk, mosolyogtunk, s megkárdeztem: Mehet? Biccentett. Átkaroltam, ahogy kell, mert én vagány vagyok, és már úgyis benne voltam a levesben. Naná, hogy görcsöltek a röhögéstől. Csakhogy mutassam, nem döntöttem rosszul, úgy Istenesen fogtam az öreglányt, mintha a nőm lenne. Hagyta, én meg ledöbbentem. Nem azért, mert hagyta, hanem azért, mert ilyen melleket még nem éreztem. Túl voltam pár csajon, sőt, anyakomplexus nélkül 16 évesen egy 28-as nőn is. Azon többször is. :-)) Neki se voltak kis mellei, tehát nem is a cickó nagysága lepett meg, hanem az ötvenes nő kemény, szúrósan kemény mellein. Akkor jöttem rá, hogy eddig (szintén úriember módjára) mindig a szemébe néztem. Mert ha hím barom módjára lejebb néztem volna, akkor sejthettem volna valami anomáliát. Ugyanis fehér blúzban volt az UV-ben, melltartó nélkül. Nem figyeltünk rá, csak az aljasság volt. Kedves hölgyeim, tessék örülni, ha nem a szemkontaktussal kezdjük! Addig még kívánatosnak teccenek lenni! Szóval lefagytam, amit ő már a tapasztalatával vett. Tudta, hogy csúnya az arca, tudta, hogy öregnek tartjuk, de vette, hogy a mellei lezúzta a tinit. Karcolt a melle, én meg szorongattam a derekát, mint egy csontkovács. Lejárt a zene, elengedtem, mert el kellett, hallottam a nevetéseket, de nem érdekelt. Rájuk sem néztem, csak mentem a nő után. Szóltam, hogy várjon, és megkérdztemm, hogy meghívhatom-e egy Martinira. Gondoltam, azt csak elfogadja. Mondta, hogy nem fogyaszt alkoholt, de egy üditőt meginna. Valami alkeszmentes koktélt ajánlott a pultos, mert az olyan szép is, meg hideg is. Leültünk beszélgetni, pedig a tánc közben semmit nem szóltunk egymáshoz. Társasági családban nőttem fel, tudtam beszélgetni a korosztályával. Sokáig elvoltunk, sokat elmondott. Először mozdult ki otthonról egyedül. A férje már régen elhagyta, de eddig nem akart társaságba menni, nem akart senkivel kapcsolatba kerülni. Most is sétálni jött a tópartra, de mivel nyitva volt a dupla ajtó, benézett. És lőn, tanárnő volt. Magyar tanár, középiskolában. Kemény, de igazságos, és senkit nem akart buktatni, valahogy megtanította átmenni. Sokat beszégettünk az életéről, az iskoláról, mert korombelieket oktatott. Jól éreztem magam vele, jobban, az uncsi szokásos bulival. Kifejezetten örültem neki, és egy kicsit sétálgattunk is együtt a parton, majd hazakísértem. Egy baráti puszival búcsúztunk egymástól. Többet nem láttuk ott. amikor visszamentem, döbbenetes csenddel vártak az asztalnál, s majdnem suttogva kérdezték, mi van? Elmondtam. Mintha irigyelték volna azt a lassút, de senki nem merte beismerni. Nem volt több gúnyolódás, és valahogy aznap este nem csajoztam. Bekomolyodtam, és mintha a csajok vigasztlani akarnának, felváltva jöttek ki hozzám a teraszra. A következő hét bulija a szokásos volt, de azért vártam, hogy belépjen. Nem láttam azóta.